2010. október 31., vasárnap

Zenéről

Szombat este van. Csak nézünk egymásra bután. Aphex twin szól. Videójáték hősnek érezzük magunkat. Supermarióként pusztítjuk a józan gondolatokat, hogy kiszabadíthassuk a királylányt. Pedig nem is olyan szép az, de ez a zene ezt kívánja. Megváltani a rohadt pixeles világot mosolyogva, játszi könnyedséggel ugrani el a tűzokádó sárkány elől. Négyzetes a világ... négyzetes és szentimentális. Szeretjük egymást. Szeretjük a kanapét, szeretjük a tévét, szeretjük a pókot a falon, a pókert, a meztelenséget, a felöltözöttséget, a virágokat, a környezetszennyezést, az őszt, a tavaszt, a telet, a nyarat. Legfőképp; ilyenkor nincs olyan, hogy túl sok, humortalan, szégyellnivaló. Néha jó, ha az ember minden további következmény nélkül eldobhatja a gátlásait, de azért elég nagy ocsmányság is, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése