?

Formáztunk egy alakot félelemből és aggodalomból, hozzátettünk egy kis pánikot és megcukroztuk keserűséggel. Azt hittük ezzel valami nagyot teszünk és sikerül végleg megsemmisíteni mindezeket. A jövőre vonatkozólag is. Aztán már csak a mélyen ülő mocsárzöld szemeit láttam. Mindketten ugyanarra gondoltunk. Bármi amit valaha bárki mondott nekünk, csak üres szó volt. Valójában minden szó üres. A szavak nem jók semmire. Neki elég ha a szemébe nézek. Ezt ő is tudta. Mindig átverték. Én csak szerencsétlenül játszottam az életben, de őt... őt tényleg bántották. Sokszor. Sokat. Mindenesetre mindketten kétségbeesetten kerestük az életre a megoldást már évek óta. Nem találtuk. Ma sem találjuk.