2010. november 2., kedd

Hiábavalóságról

...ott volt a pillanat, begördült a közös életünk szép sárga busza, és mi lekéstük. Az utolsó járatot is lekéstük. Azóta is gyakran visszamegyünk együtt a megállóba, de a busz sosem jön újra, és mikor meguntuk a várakozást, csendben elválunk. Néha kimondjuk, hogy mi már sosem jövünk vissza erre a helyre, lemondunk az utazásról, de végül mindig együtt várakozunk. Újra meg újra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése