Tűkkel döfködnek. Apró fiolákba löttyentik a vérem, amit a szívem pumpál körbe a testemben szakadatlan. Tapaszokat tesznek rám, hallgatják a légzésem, a pulzusom méregetik, nagyító alatt vizsgálják a sejtjeim, még a vizeletembe is beleszaglásznak, átkutatják, de egyik se néz a szemembe. Ott van: ott mondom minden ezredmásodpercben százszor; a lelkem beteg. Kószál körben a testemben, kaparászik mindenütt, hátha észreveszik egyszer miközben a testemet vizsgálják. Nyughatatlan mióta megbántották. Nem is lesz ez másképp ameddig kezelésbe nem veszik. Dobjátok el a mikroszkópot és csak nézzetek rám. na? Itt vagyok. Semmi baj, ne féljetek, békés jószág lesz a lélek is ha valaki meztelenül elé áll, ahogy ő is él, és az ölébe veszi. Melegen dorombol majd a legvadabb kutyának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése