Szentjánosbogarakról

Szombat hajnalban beburkoltam magam a szabad levegőn, kihalt utcákon semmittevés fátyolszerű burkába. Az út végén az egész város leült mögém és szomorúan világította meg a hátam, én pedig irigyen figyeltem az árnyékom boldog táncát és kacarászását a vízen. Bár leoltották volna azt a sok lámpát, hogy csendes urbán romantikába süppedhessek a csupaszon ölelő világgal.