Aznap...

Egy kabinos vonatban utaztak idefelé, amiben étterem is van és sanzonokat hallgattak egy kopottfekete asztalnál, amin fehér csipketerítő volt és vadvirágok egy egyszerű vázában, esetleg gerbera, mert ők azt sosem visznek a temetőbe, ezért nekik nem temetői virág. A szomszédos büfékocsiban pedig Lovasit látta részegen, látszólag egyedül, az az ember, aki a szántóról a kivilágított vonat felé nézett egy röpke pillanatra, mielőtt a régi filmes gépe, amin még egyáltalán nem volt automata üzemmód, egy hangos kattanás kíséretében exponált.