Elmondom mi a különbség a valóság és a képzelet közt. A valóság és a képzelet, olyan, mint a tehén:
Becsukod a szemed, erősen koncentrálsz a tehénre, majd megjelenik egy széles, végenincs mező alpesi hegyekkel a távolban, mert erre tanított minket a Milka. Rosszabb esetben az ezután megjelenő tehén, lila. Jobb esetben behelyezünk egy tökéletesen tiszta, szabályos foltokkal tarkított állatot egy idilli környezetbe, valami furcsa daruval leeresztjük oda az égből, aztán elégedetten bólogatunk miután kinyitottuk a szemünket, hogy igen, ez a tehén. Hegyestől, mindenestől. A tehén jó. Akarok egyet.
Veszel egy tehenet, mert akarod, mert elképzelted és biztosan tudod, hogy a tehén az, ami hiányzik a sivár életedből. Elmész a tehéntelepre, ami egy olyan hely, ahol a teheneket tartják, mert neked nincs saját tehéntartóhelyed, meg ki is kell választanod a tökéletes jószágot, hisz' azt azért már sejted, hogy ezek a csodálatos állatok sem mind olyanok, mint álmodban. Megállsz a megdolgozatlan fadarabokból összetákolt karám előtt és ez a sok jószág mind disznó módjára dagonyázik a sárban (legalábbis reméled, hogy az ott sár), majd megcsapja az orrodat a semmivel össze nem téveszthető ammóniaszag, és az előtted nyáladzó boci épp a nyelvét próbálja felkígyózni az agyáig, ami egyébként meglehetősen nehéz feladat, tekintve az agyméretét. Mindeközben bámul, de nem tudod, hogy téged néz, vagy egészen másfelé tekintget, annyira kifejezéstelen nem csak a tehénarc, de maga az állat. A foltok sem szabályosak, mert a selymesen puhának hitt szőrbe mindenütt beleragad a sár, és egy koszos, kócos, sebes, bamba marha csámcsog előtted. Ezért jöttél. Tessék. Ez mind a tiéd lehet a valóságban - s ezentúl a képzeletedben is.
Soha ne akarj tehenet. Sokkal jobb, ha csak elképzeled tisztán, mint a szűzhó, valahol messze, az alpesi hegyek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése