Még néhány utolsó villanás, mielőtt végleg leveszem az ujjaim a billentyűkről. Tengerpart és nekrofília, a szenvedély, amit kukacok rágnak szét végleg. Az adott vízióban ezt az egészet elmossa a tenger, nem marad más csak a homokrengeteg, újabb őrültek lábnyomaira várva.
Pálmafa mögött állok a naplementében; előttem függőágy, a végtelen messzeség, de nem léphetek ki abból ami itt vagyok, örökké csak a fa mögül nézhetem az elképzelt világot, a halott férfit ahogyan elmossa őt a víz, a nőt aki eltáncol az éjben és a kezeimet a teával. Képzelet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése